Sziasztok!
Holnap kipihenjük a ma fáradalmait, úgyhogy kitartás!
A ma délutánt egy kérdéssel kezdtük:
Melyik bundás állatra jellemző, hogy csóválja a farkát, szeret játszani és üvölteni?
Az első mondat válaszként így hangzott:
Cili néni! Tudtad, hogy a farkas a kutya őse? :)
Ezzel el is árultam nektek, hogy ma a farkassal foglalkoztunk.
Mi mindent mondtunk el?
Beszéltünk a kicsi farkasokról. Megtudtuk, hogy amikor megszületik, mindössze 15 cm (megmutattuk a kezünkkel, hogy milyen picike) és az is fontos, hogy nem lát és nem is hall.
Két héttel később már tejfogai vannak -mint a gyerekeknek.
Általában falkában élnek, a kölyköket az egész falka neveli.
Hihi, erre rögtön az volt a válasz: "Akkor olyanok mint mi!!!!! Mert engem is az egész család nevel!"
Szóval ilyen kellemes hangulatú beszélgetéseink vannak.:)
Beszélgettünk még a táplálkozásukról, arról is, hogy vannak "magányos" farkasok is.
Tudjuk, hogy olyan jó a szaglása, hogy akár 2400 méterről is megérzi a szarvas illatát... Ez olyan nagy távolság, mintha egymás mellé tennénk 24 focipályát. :)
Felrajzoltuk a táblára, hogy épül fel falka: van domináns hím, a párja domináns nőstény, és tudjuk, hogy csak nekik születnek kicsinyeik.
A farkukkal is kommunikálnak, a domináns hím magasra tartja farkát, a rangsorban hátul kullogók viszont leeresztik a farkukat.
Utánoztuk a farkasüvöltést...... utána megbeszéltük, vajon mit jelenthet a farkasok között.
Itt épp egy magányos farkas nyuszit kerget...
S hogy ki a legnagyobb ellensége?
Rengeteg találgatás volt, szinte mindben állatot felsoroltak, de amikor még mindig azt mondtam, hogy nem talált..... akkor kikerekedett szemmel álltak előttem és akkor rám nézett egy kislány és ezt kérdezte:
....... Hm. Mi vagyunk?
Bizony, sajnos mi vagyunk a legnagyobb ellenség a farkasok számára.
Bár Magyarországon nem mindennapos dolog, hogy találkozunk farkasokkal, de 1980-as évektől ismét felbukkantak nálunk is. Elsősorban az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegységnél tartanak számon farkasokat.
Képzeljétek, ma felkerült a falra egy domborzati térkép, így meg is tudtuk nézni, hogy ez merre lehet...
Azt is megnéztük, hogy mi hol vagyunk.
A farkasokról szóló könyvet is kisdiák hozta, gondolva a mai napra.
Köszönöm, ezt a könyvet használtam én is felkészülésre.
Ma is voltak, akik kutatómunkát végeztek, természetesen nekik jár az ötös!
Ma nem volt tollbamondás, mert úgy gondoltam, már nagyon fáradt a csapat.
Itt találjátok a leckét:
Jó pihenést, reméljük, hogy holnap gyönyörű idő lesz és minden tervet meg tudunk valósítani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése